Értékelő óra

BESZÁMOLÓN AZ ERDÉLYI UTAZÁST KÖVETŐ ÉRTÉKELŐ ÓRÁRÓL

Nagyon izgatottan várták a gyermekek az erdélyi kirándulást. A gyermekek nagy része nem járt még korábban Erdélyben. El sem tudták képzelni, hogy külföldön, idegen környezetben hogyan boldogulnak. Ehhez képest nagyon pozitív csalódás érte őket, hogy mindenhol magyarul beszéltek, forintban is tudnak fizetni, s a legtöbb üzleten magyarul is kint volt a felirat. A személyes tapasztalatokat inkább a szállásokon élhették meg, ahol a szállásadók nagyon kedvesek és vendégszeretőek voltak. Az ételek esetében furcsának tartották a gyermekek, hogy a pirospaprika mellőzésével is ízletes ételeket tudtak fogyasztani. Ez a töltött káposzta esetében nagyon kirívó volt. A diákok elmondása alapján a vendéglátók minden nap érdeklődtek róluk, furcsa volt számukra, hogy egy úgymond idegen is ennyire barátságos velük. Végül tapasztalatot szereztek, hogy a kint élő emberek nem is idegenek, hanem igenis ízig-vérig magyarok, akik „külföldön ragadtak”.

A kinti tájtól egyenesen el voltak ragadtatva, hiszen ők az Alföldről, a nagy pusztaságról érkeztek. A levegő tisztasága és a sok forrás is élvezetes volt. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzájuk, így egyszer sem áztak el, a programokat véghez tudták vinni. A Gyilkos-tó és a Békás szorost több napon keresztül tudták volna nézegetni, hiszen minden képzeletüket felülmúlta.

Megható, hogy mennyi híres magyar emberről meg tudtak emlékezni. Többek között Tamási Áronról is, akinek a saját szülőházát is meg tudták tekinteni. 7. osztályos tananyaghoz nagyon jól illett, hiszen az Ábel a rengetegben c. regényt is néhány hete vették az irodalom órákon. A gyermekek személyesen is megtapasztalhatták, mi is az a „rengeteg”, amelyről Tamási olyan szépen írt.

A Hunyadi család sírhelyét is meglátogattuk Gyulafehérváron. Mátyás király szobra is felemelő volt Kolozsváron. Itt a város is nagyon kulturált, élvezhető volt. Minden évben sokat beszélgetünk, tanulunk Petőfi Sándorról is, s végre eljuthattak Fehéregyházára, a Petőfi emlékműhöz. Így nemcsak a tankönyvekből, de élőben is megtapasztalhatták, Petőfi merre is járt utolsó napjaiban. Kiskőrösön már többen jártak Petőfi szülőhazájában, így a költő által gyalogosan megtett utat is fel tudták mérni.

A történelmi emlékhelyek megtekintésén kívül a gyermekeknek tetszettek az új „mondások” is, melyeket eddig nem hallottak, de a székelyek előszeretettel használnak. A sok közül 1-2 példa: ha hús van a levesben, azt mondják, hogy belelépett a disznó. Amennyiben valaki reggel trüsszent az annyit jelent, hogy aznap „megverődik”. Ezeket a szóhasználatokat ma is előszeretettel emlegetik.

A program értékelése kapcsán „csak” annyit jegyeztek meg, hogy ők szívesen maradtak volna még néhány napot, valamint, hogy nagyon várják az újabb Határtalanul Pályázaton való részvételt. A szülőktől is rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, hiszen a gyermekek mindennel nagyon elégedettek voltak. A táj gyönyörű volt, az ételek finomak, s ízletesek, a szállásadók pedig nagyon kedvesek. Minden egyes helyben készült fénykép átnézésekor csupa csillogó szempárok néztek vissza rám.

Összességében hálásan köszönjük a lehetőséget, hogy Erdélyben kirándulhattunk!

                                                                                                                              Fibi Diána

 

 


Galéria