A rendhagyó ballagás, illetve a búcsúzás jóval korábban kezdődött, mint bármelyik megelőző tanévben. Hogy miért is volt rendhagyó?
Mit sem sejtettünk arról, hogy a nyolcadik osztály tantermében már év elején szorgos készülődés vette kezdetét. Készültek arra, hogy utolsó tíz hónapjukat töltik végzős tanulóink szeretett intézményük falai között, szeretett pedagógusaik és diáktársaik között. Hét lány és nyolc fiú szívmelengető bankettel búcsúzott tanáraiktól a ballagást megelőző napokban. Minden pedagógust megleptek sajt kedvenc magyar előadójuk dalával, melyet egész tanévben gyakoroltak, s ezzel okoztak nekünk felejthetetlen pillanatokat. Személyre szóló, kreatív és felettébb megható ajándékkal búcsúztak el tőlünk.
Az idei ballagást nagy izgalommal várták alsóbb évfolyamos tanítványaink is. A nyolcadikosokon kívül, ismét az egész iskola a búcsúztatás lázában égett. Nem is csoda, hiszen két év telt el bizonytalanságban, két év telt el anélkül, hogy diákjaink méltóképpen hagyhatták volna el Alma materüket, az elmúlt tanévekben fennálló járványhelyzet, valamint a korlátozások miatt.
Idén újra teljes pompába öltöztethettük iskolánkat. Virágba borult a nyolcadikosok tanterme, a folyosók, az ablakok, a kerítés, az aula… rengeteg dolgos kéz munkálkodott azért, hogy örömet okozzunk a látvánnyal végzős diákjainknak. Nem csak mi, hetedikesek búcsúztunk a „nagyoktól”, hanem intézményünk összes kis növendéke egészen az első osztályosoktól, mindenki díszített. A ballagás hagyományához illően, egyenruhában álltunk sorfalat, hogy jelöljük a nyolcadikosok útját a felsős bejárattól, a művelődési házig. Ez az ünnepség abban a tekintetben is rendkívüli volt, hogy az iskola történetében a leghosszabb sorfalat alakítottuk ki a megszokotthoz képest. A templom felújítása miatt az ünnepség a Piróth Gyula művelődési házban zajlott. Mesebelivé varázsolta a látványt, ahogy a kis kezükkel színes szalagokat lobogtatva integettek az alsósok ballagó társaiknak.
Végzőseink, virágokkal a kezükben, a székelykapunk keresztül tértek be régi tantermükbe, ahol csokraikat elhelyezték. A jelenleg legifjabbak várták őket egy-egy piros lufival, mellyel tovább haladtak, ezzel még meghittebbé, és látványossá varázsolták ezt a pillanatot. Tizenöt végzős diákunk gyönyörűen énekelve járták utolsó általános iskolai útjukat, majd a művelődési ház előtt a Jóisten felé intézett kérésükkel, engedték útjukra piros színben pompázó léggömbjeiket.
NT Beregszászi Marianne lelkészasszony ünnepi istentisztelete után lélekben feltöltekezve, nagyszerű útravalóval és hálás szívvel folytattuk ünnepségünket.
A kultúrházban a hetedik osztályos Garai Dániel köszöntötte a jelenlévőket, majd az alkalom megnyitásaként elénekeltük a Himnuszt. A hetedik osztály képviseletében Sztrapkó Balázs mondta el búcsúzó gondolatait. Emlékeztette utolsó éves társaikat, hogy mennyi sok szép emléket gyűjtögettek az elmúlt időszakban. Arra is felhívta a figyelmüket, hogy sose felejtsék el első iskolájukat, tanáraikat, diáktársaikat, és ne feledjék el megköszöni szüleiknek a rengeteg támogatást, szeretetet, ami által eljuthattak idáig, hogy ne felejtsenek el hálásnak lenni, és vigyék tovább azokat az értékeket, mellyel a Református Iskola diákjaiként gazdagabbá válhattak.
A nyolcadik osztály képviseletében Schneider Zalán és Sztrinkai-Bulla Adrián Richárd búcsúzott el, és mondott köszönetet. Humoros, ugyanakkor szívhez szóló búcsúval köszöntek el osztályfőnöküktől, Ági nénitől, miközben iránta érzett mérhetetlen szeretetük sugárzott a színpadról, s betöltötte az egész teret. Igazán megható pillanat volt. Talán mindannyian, akik osztályfőnökök vagyunk, szívesen élnénk át hasonló pillanatot. Ennyi hatalmas szívvel és könnyes szemmel, őszinte hálával búcsúzó diák mutatja meg, mit is jelent pedagógusnak lenni.
A két osztály búcsúja után, Kégli Erzsébet intézményvezető asszony mondta el ünnepi beszédét, s látta el utolsó jótanácsaival a ballagókat. Ezt követte a zászlók átadása a színpadon, melyeket Kollár Emese és Kálmán Kristóf, nyolcadik osztályos tanulók, adták át soron következő társaiknak. A zászlókat Keresztúri Réka és Hajdu Kristóf vették át. A 2014-2022-es évfolyam szalagját Kontha Laura, nyolcadik osztályos tanuló kötötte fel az iskola zászlajára.
Az ünnepség a szózat eléneklésével zárult, majd a hagyományokhoz híven, visszavonulva iskolánk udvarára, a nyolcadik osztályos diákok elültették az emlékfát, ezzel hagyva nyomot maguk után és gazdagítva természeti környezetünket.
„Nézz vissza most egy percre, nézz az útra,
Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka
Nézz vissza… aztán ismét csak előre,
S indulj tovább az alkotó jövőbe.”
/Kiss Jenő/
Répásné Vörös Renáta
Galéria
