Tanulmányi kirándulás: Szlovákia

1.nap, 2023. május 15-én a kora reggeli órákban indultunk Majosházáról Felvidékre. A gyerekek az utazást nagyon jól bírták, szinte végig énekelték az utat. A buszról láthattuk az Esztergomi Bazilikát, majd átkeltünk Szlovákiába. 1. megállóhelyünk Léva volt. Itt megkoszorúztuk Kittenberg Kálmán emlékszobrát is. Majd a Barsi Múzeumba látogattunk, ahol a múzeumi idegenvezető tájszólással, de magyarul vezette körbe a diákjainkat a múzeumban. A gyerekek a vár területén kisebb sétát tettek, fotózkodtak. 2. állomásunk Selmecbánya volt. Az irodalmi tananyaghoz már tudták kötni Selmecbányát, hiszen Mikszáthtól a Szent Péter esernyője kötelező olvasmány volt a számukra. Városnézés volt, a középkori Magyarország egyik leggazdagabb városában. Selmecbányának két nagyszerű várát is megtekintettük, az Óvárat, udvarán az 1848-49-es szabadságharc emlékművel, s az Újvár épületét is. „Megmásztuk” a Kálváriát is, hiszen még napos időnk volt, s a látvány mindenképpen gyönyörű emlékeket hagyott mindenki számára. Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia udvarára is belátogattunk, hiszen a magyarok számára egy fontos épület, oktatási intézmény. Így a csapat nagy része el is fáradt, mikorra a szállásunkra, Jelenecre értünk. A szállásadó kedves volt, sajnos nem beszélt magyarul, s a gyermekek által tanult angolt sem igazán ismerte.

2. nap reggelén Alsóbodokra mentünk, ahol végigjártuk a zarándokutat, egészen gróf Eszterházy János „sírhelyéig”. Itt is koszorúztunk, hiszen a menekültek és üldözöttek elkötelezett segítője volt. Majd egy zoboraljai Alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskolát néztünk meg, ahol az igazgató úr és a diákok is magyarul beszéltek, a gyerekek jókedvű beszélgetésbe elegyedtek.. Az iskolának átadtuk az ajándékainkat, s az ottani diákok kiselőadás keretében meséltek a saját életükről, tanulmányaikról. Nyitra és környékének az iskola az utolsó magyar tannyelvű középfokú oktatási intézménye a nyitrai gimnázium magyar részlege volt. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy már csak egyetlen végzős osztálya van az oktatási intézménynek, s a jövőben valószínűleg meg fog szűnni.

Az utazás legjobban élvezett része következett, méghozzá Gímes vára. Itt a gyerekek kb. 1 órát szabadon nézelődhettek, fotózkodhattak. Ugyanígy élvezték a nagytapolcsányi várat is, hiszen a romjai csodálatosak voltak.

Nyitrán megnéztük a Nagyboldogassszony-szoborcsoportot, majd a szemet gyönyörködtető Szent Emmárom székesegyház részeit is kívülről-belülről.

Délutánra eléggé beborult az idő, sokszor el is áztunk, így mielőtt visszatértünk volna a szálláshelyünkre, megismerkedtünk a zoboraljai palóc népművészettel, ahol a gyűjtő/egyetemi tanár bemutatta gyűjteményét, mesélt a népviseletekről, régészeti leletekről, a magyarok helyi történelmi tetteiről, irodalmi kapcsolatairól 2 órás előadásban.

3. nap a szentgyörgyi városkában rövid túrát tettünk a Fehérkői vár romjaihoz. 

Pozsony volt az utolsó helyszínünk, hiszen rettentő hideg, erős szélvihar, s zuhogó eső kapott el bennünket. Itt Magyarország egykori fővárosát nézhettük meg. Sétát tettünk a vár területén, felkeressük Szent Erzsébet egész alakos szobrát és gyönyörködünk az alattunk elterülő jelenlegi szlovák, egykori magyar főváros panorámájában. Tanulmányi ismereteinket az Óvárosban tett sétával mélyítették el a diákok, majd szabadfoglalkozás keretein belül sétálhattak a városban.

Dévény vára jelentette volna túránk befejező állomását, de minden diákunk bőrig volt ázva, így azt csak az út során a buszból tekintettük meg, de beszéltünk nekik a vasfüggöny áldozatairól és híres szökési történeteket is felelevenítettünk.

A sok történelmi esemény felelevenítéséért hálásak vagyunk az idegenvezetőnknek, Hegedűs Csabának, aki nagyon felkészült volt, s szeretnénk köszönetet mondani a buszsofőrünknek is.

Mind a 13 diáknak, s a 2 kísérő pedagógusnak felejthetetlen élményt nyújtott Felvidék.

Néhány kép: